|
Versek a szerelemről
"
 
.
Higgy mindent, csak azt ne, hogy feledlek,
feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek.
Ha szeretsz, olyat szeress,
ki téged viszont szeret.
Mert többet ér egy baráti kézfogás,
mint száz hamis szerelmi vallomás...
Este ha lefekszel, tárd ki az ablakod,
Keresd az égen a szerencse csillagod.
Hogy ha megtaláltad, mondj egy imát,
Kire te gondoltál, az is gondol reád.
A sors talán azt akarja,
hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz,
mielőtt megismered, az igazit.
Hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.
"Légy jobb ember, és tudd,
hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol,
akitől azt reméled, hogy ismer Téged."
Mikor mellettem állsz, elképzelem, hogy szeretsz,
Mikor hozzám érsz,
már megborzongok, és ráz a hideg.
Mikor ölelsz, biztonságos érzés tölt el,
Mikor kezem fogod, úgy érzem,
te vagy az aki nekem kell.
Mikor ketten sétálunk kézen fogva,
kimondanám, de nem merem: Jó veled!
Nagy kincs a szerelem, ezért olyan drága,
Nem adják azt pénzért, szeretet az ára.
Szeress hát mindenkit, irigyelt lesz sorsod,
Mert akit szeretnek... csak az lesz igazán boldog.
Szívem a szíveddel együtt dobban,
nem szerethetsz nálam senkit jobban.
Olyan vagy nekem, mint egy édes virág,
Többet érsz nekem, mint az egész világ.
"- Ki szól, ki szól?
- A benned égő láng vagyok.
- A láng nem válaszol.
- De én még ennél is többet tudok.
-Ki szól, ki szól?
-Tudom, hogy sok
gondolatod még bolond fejjel titkolod.
-Mint az az álom... mit nem mesélek el.
-Azt hiszed neked nem
szabad és közben szégyelled magad.
-Elloptad a fejem!
-Csak nekem adtad.
-Széttörted a szívem,
-Mert ezt akartad.
-Mond hát ki vagy nekem?
-A szerelem."
A szerelmesek szigetén,
a csendes ki tó tükrén
siklik hangtalanul a csónak,
melyben szerelmesek ringatóznak.
Kezeik egymásba fonódnak,
ajkuk összeér, csókolóznak.
Ez az örök boldogság nyugalma,
hol nincs a pénznek hatalma, sem vagyonnak.
Se földi kincsnek, csak egyes egyedül,
a szerető szívnek.
Te vagy keserves kínjaim okozója,
lobogó vágyamnak fokozója.
Karodba rohannék szív repesve,
Csókolnám arcodat, szádat reggel, este.
Várnék rád hidegben, s perzselő nyárban,
Várnék rád vacogva, kiskabátban.
Várnék rád izzó napkorong alatt,
Várnék, mert nekem, már csak a remény ad otthont.
Várom, hogy jössz, és magadhoz ölelsz,
Én kérdezek, te suttogva felelsz.
Hogy nem mész el... soha-soha többé,
és együtt maradunk, most és mindörökké.
"Senkinek nem biztos a holnapja...
Lehet,hogy ma látod utoljára azokat ,
akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább, tedd meg ma,
mert ha soha nem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot amikor
nem jutott időd egy mosolyra,
egy ölelésre egy csókra
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy utolsó kérést."
"Ahol szeretet - ott nem számít kinek van igaza.
Egyetlen egy számít - s ez a szív szava."
"Emberi törvény kibírni mindent,
S menni mindig tovább,
Még akkor is, ha nem élnek
már benned remények és csodák."
(Hemingway)
"Benne megtaláltam mindent,
amit egy ember szerethet.
Érzések, miket a lelkem el soha nem felejthet.
Pillanatok, amikért tudom, hogy érdemes volt élni.
A mosoly az arcodon hagyta szívemet remélni.
De félek, mert tudom, hogy nélküled nehéz lenne,
Elveszne minden örömöm,
és már semmi nem menne.
De tudom, hogy nem számít,
mennyi titkunkat rejtjük el
Hiszen a boldog pillanatokat
soha nem felejtjük el..."
"A szemedbe néztem
és benne több 1000 álmot láttam.
Az én szememben viszont könny volt,
és folyton csak a csodákra vártam
Aztán jöttél te átöleltél, és felemeltél az égbe.
De egyik reggel, arra ébredtem,
hogy a gyönyörű álomnak vége
Elküldtelek, pedig jól tudtam,
hogy nélküled semmit sem érek.
Belevesztem egy magányos világba,
ahol saját magamtól is félek.
Szomorú az élet, és tudom, hogy fáj,
tudom, nem szeretsz úgy mint régen,
De küzdeni fogok, mert nekem
Te vagy az egyetlen csillag az égen..."
"Ezek itt mi vagyunk,
útra készen hárman,
akár a vándorok a nagyvilágban.
Amerre járunk hitünkkel, szívünkkel,
hozzátok fényt és reményt viszünk el.
Nincs gát, nincs törvény, mi megállíthatna,
Nap, mint nap új napra virradva,
Kelünk fel, hogy kiálljunk értetek,
szembe szállva mindazzal, amitől féltetek.
Fegyver a kézben, harc a mélyben,
célra tartva igazság nevében.
Gyertek, mire vártok tudom nem láttok jól,
de mindig lesz aki hozzátok szól.
Ha velünk tartatok és ha már nem leszünk,
emlékeitekben maradjon meg nevünk,
Ez a mi végzetünk a tűzben élve égve
szétszóródnak hamvaink a szélben..."
"Visszafelé leélni az életet:
ha újra születnék, ezt tenném.
Halva kezdem és rögtön kikelek a koporsóból
Öregként felébredve nap mint
nap jobban érzem magam.
Miután túl egészséges lettem,
kirúgnak az öregek otthonából,
majd évekig gondtalanul nyugdíjasként
és bekaszálom a lejáró öregségi biztosításokat,
ezután amikor dolgozni kezdek,
az első napon arany
karórát kapok a főnökömtől.
Negyven egynéhány évet dolgozom,
mialatt egyre fiatalabb leszek,
míg végül kiskorú lévén abba
kell hagynom a munkát.
Jönnek a gimnáziumi évek: pia,
bulik, boldog promiszkuitás.
Ahogy fiatalodom, úgy
válok egyre gyerekesebbé,
jön az általános iskola:
végtelen játék, semmi felelősség!
Pár év múlva kisbaba leszek
és mindenki kezét-lábát töri,
hogy mosolyogjak rájuk.
Az utolsó 9 hónapot békés lebegéssel
töltöm egy termálfürdőszerű helyen,
ahol mindent megkapok,
ami csak kell: központi fűtés,
on-line szobaszervíz, stb.
Míg végül... befejezem
egy jó orgazmusként."
"Az élet himnusza
Az élet egyetlen esély - vedd komolyan,
Az élet szépség - csodáld meg,
Az élet boldogság - ízleld meg,
Az élet álom - tedd valósággá,
Az élet kihívás- fogadd el,
Az élet kötelesség - teljesítsd,
Az élet játék - játszd,
Az élet érték - vigyázz rá,
Az élet vagyon - használd fel,
Az élet szeretet - add át magad,
Az élet titok - fejtsd meg,
Az élet ígéret - teljesítsd,
Az élet szomorúság - győzd le,
Az élet dal - énekeld,
Az élet küzdelem - harcold meg,
Az élet kaland - vállald,
Az élet jutalom - érdemeld ki,
AZ ÉLET élet - ÉLJED!
"A szájak találkozása a legtökéletesebb,
legistenibb érzés, mely az embernek megadatott,
a boldogság utolsó, végső hatása.
A csók közben, csakis a csók közben
érezzük úgy néha, hogy megvalósul a lehetetlen,
amit kergetünk, egyesül a két lélek,
összeforr a két alélt szív."
"Ha az ember a valóság alapján
ítél, nincs többé semmiféle játék.
S ha játék lesz, mi marad akkor?"
"Valahogy fura gondolatok járnak a fejemben.
Nem rosszak... de semmiféleképpen sem jók.
A hangulatom leírni lehetetlen.
Boldog vagyok, de elégedetlen,
vagy elégedett de boldogtalan?
Nem tudom, talán inkább az
előző... az emberek felszínesek,
a létezés meghatározhatatlan,
hogy ezzel mit akarok kifejezni?
Fogalmam sincs, nem tudom ki vagyok,
nem tudom mi a lényeg.
|
