Szerelmes Versek Viccek, képeslapok és sok más, Honlapkészités hozával

Szeretlek akkor is, ha már te nem szeretsz,

Nem feledlek el, ha már te elfeledsz.

Magam előtt látom fényes tekinteted,

Néma ajkad s szomorú szemed.

Álmomban mindig mellettem vagy.

Ha felébredek, eltűnsz egy perc alatt.

Szeretném, ha örökre mellettem maradnál

Tudom, ez lehetetlen te ezt megtagadnád.

De attól én még szeretni foglak,

S nem jön perc, hogy feledni tudjalak.

***************************************

Szeretni szabad, szenvedni kell, feledni mindent lehet, csupán az első szerelmet nem.

***************************************

Ha még nem szerettél senkit a világon és szabad voltál, mint kismadár az ágon

De látsz egy fiút, ki szemét rád veti, ha még nem szerettél meg tanulsz szeretni.

Ha valaki kérdi, e pár sort kitől és honnan ered, mondd azt, ki téged végtelenül szeret.

Könnyebb meghalni, mint örökre búcsút venni attól, akit szívünk kiválasztott.

Mert a meghalás egy csendes álom, a válás szívtépő kínzó fájdalom.

***************************************

Patak partján kis ibolya, jaj de szép az én szívem a tiedért hasad szét.

Szedjük össze az ibolyát csokorba, ne tartsunk szeretőt titokban.

***************************************

Mikor szívünk először összedobbant, mikor két szem közt a tűz lángra lobbant,

Mikor forró ajkad, ajkamon égett, akkor úgy éreztem meghalok érted.

Mikor először nevetett ajkad, már a könyörgésem fogott ki rajtad.

Mikor elküldtél engem hazug szóval, akkor tudtam, hogy nem szeretsz valóban.

***************************************

Felkavartad érzéseimet, mikor először láttalak, s hordoztam magamban egy óriási vágyat.

Mikor rád gondolok, úgy érzem, felforr a vérem, gyorsabban ver a szívem.

Te is szívből szeretsz, szíved értem dobog, s azt mondod, hogy csak együtt lehetünk boldogok.

***************************************

Úgy szeretnélek már átölelni, mint éjszakát a holdvilág,

Érzem testemnek tested melegét, s csókolni ajkamnak égő szád.

Úgy szeretnélek már simogatni, mint folyó vizét a tavaszi szél,

Hallani fülembe suttogó hangod, s keblemen érezni puha arcod.

Úgy vágyom szelíd pillantásodra, s arra a kedves, drága mosolyodra.

Vágyom hallgatni szíved dobbanását, érezni szerelmed végtelen finomságát.

***************************************

Ha majd elmúlik, amely ma még oly csodálatos,

Ha majd elmúlik, mindaz, amely holnap még kedves emlék.

Talán gondolsz majd még arra a napra, arra a percre, arra a drága pillanatra,

Amely összeköt éveket, téged és engemet.

Szemedben majd könny ragyog, akkor is ha nem akarod.

Majd megbánod mit tettél velem, s majd akkor hiszed el, hogy szép volt ez a szerelem.

***************************************

Szemedben az arcomat látom, karjaidtól ölelésed várom.

Hangodra egy dallam emlékeztet, csókjaidtól minden reszket.

Mosolyodnak tündöklő varázsa, emlékeztet a boldog ifjúságra.

Néhány éve, egy eltöltött éjszakára, szerelmed, pillantásod,

Lépteid mintha itt lennének, mindig itt kettőnket összeköt az élet.

Mégis elveszítelek, attól félek, erősen fogjál, sose engedj el.

Szeress mindig, bolond szerelemmel

E szerelem gyűrű összefonja életünk, míg csak élünk szeretünk.

***************************************

Mily jó volna téged látni, csengő hangod hallani.

Mily jó lenne megölelni, s egy rég várt szót váltani.

Mily drága lenne megfogni kezed, s egy életet leélni veled.

***************************************

Hol vagy most? Merre jársz? Arcod mosolyát mért nem láthatom?

Hol vagy most? Gondolsz rám? Kedves hangod mért nem hallhatom?

Lépteid figyelem, úgy várlak én, de minden hiába, nem jössz felém.

Finom kezed mintha kezemben volna, csak álom, pedig de jó volna.

Szívem azt dobogja, szeretlek téged, oh micsoda bűvös ábránd vagy.

Hiszen te már régen mást szeretsz.

***************************************

Szemed, ha rám tekint, mintha a napba néznék

Pillantásod varázsa, elkábít, s mintha valamitől félnék.

Mosolyod, ha felém téved, nem is tudom, mit érzek,

Talán örömet, jókedvet, vagy bolond féltékenységet.

Hangod, ha meghallom, mintha egy dal volna,

Lágy muzsikája, csengése, mintha egy lemezről szólna.

Arcod, az a kedves mosoly, oly jó volna látni,

Szívem, lelkem nem tudna oly nagyon fájni.

Soha nem mondhatom el ezt neked,

Hiába vagy te nekem a mindenem.

Egy nyár, az évek, az emlék, ez a kincsem-gazdagságom

Titkos kínzó boldogságom.

***************************************

Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egésznap kutatlak, kereslek.

Egésznap sírok a testedért, szomorú kedves a kedveséért.

Csókolom minden percedet, minden perced csókolom.

Nem múlik ízed az ajkamon.

Csókolom, a percet mikor vársz, csókolom, a földen ahol jársz,

Messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.

***************************************

Ha sokszor úgy érzed minden elveszet,

S fejed fölé gyűlnek a sötét fellegek,

Őrangyalod szárnyán mindig jön egy új nap,

Mely elhozza a napfényt, s elűzi a rosszat.

***************************************

Legyen szép a mai napod,

Fénnyel teli az otthonod

Vezéreljen a szeretet,

Az égi áldás legyen veled.

***************************************

Bizalmas szívvel járd a világot,

Gyógyítsd meg a sebet, amit az élet vágott.

Higgy, remélj, bízz a szeretetben,

A rosszat töröld, a jót éld szívedben.

***************************************

Ölelj meg és mond, hogy szeretsz,

Ölelj meg és mond, hogy nem hagysz el sohasem.

Ölelj meg és mond, hogy csak értem élsz,

Mert az életem, már csak a tiéd.

***************************************

Már hiába várom léptedet, hisz utad rég másfelé vitt.

Már hiába hallanám hangod, hisz rég elfordítottad arcod.

Már hiába várom hívó szavad, a múltat régen elfeledted,

Már hiába keresem drága mosolyod, oly homályos lett minden.

Hová lett a régi nevetésed? Hová lett a régi tekintélyed?

Hová lett a régi mosolyod? Hová tűntek a régi szép napok?

Miért kínzod ennyire lelkem, miért nem szólsz már hozzám?

Hová lett a régi arcod? Teljesen elfordulsz már?

Széttapostad a múlt emlékét, eltéptél minden gyöngyszemet

Szívemből oly vadul markolászod azt a szót, hogy szeretlek.

Holnaptól nem várom lépteid, holnaptól hangodra sem figyelek,

Holnaptól nem nézek a szemedbe, holnaptól nem emlékszem semmire.

Holnaptól talán elfelejtek mindent, nem kell egy cseppnyi tekintet sem.

Számomra elvarázsolt lesz a múlt, és arra se emlékezz, hogy érted mennyi könnyem hullt.

***************************************

Miért bántasz? Miért nem bírod a lelkem szárnyalását követni?

S figyeled a szemem üvegén át a szellem átlátszó izzadását.

Hiába izzadsz, úgysem vagy képes utolérni, ha nekifutsz.

S vajon szegheted e szárnyam, ha kavicsot dobálsz?

Már fenn repülök, s figyelem kétségbeesett próbálkozásod.

Ahogy a sikertelenség égető könnyeid hívja elő.

Hiába bántasz, én a felhők felett repülök, és nevetve sírok, bűnhődöm.

***************************************

Sír a szívem, mert boldog akar lenni, a nehéz fátylat le akarja venni.

Nehéz a fátyol, mert búcsúzni kell, elválnak útjaink az életben.

Te erre mész, én meg arra, s ki tudja, mikor találkozunk újra.

De azért gondolj néha rám, hogy eltöltöttünk együtt néhány kedves órát.

***************************************

A szív mindig fáj, ha igazán szeretünk, mert fájdalom nélkül nincs igazi életünk.

A szerelem az ami éltet, dobogtatja szívét az embereknek.

De az emberi szív oly mostoha féltékenységével megbánt másokat.

Hazug szavakat kiált, és ostoba, mert csapdába csalja a másikat.

Mit sem törődik a lélekkel, belül szenved és sírni kezd.

Akkor jön rá, óh bolond, mikor kincse már elvándorolt.

Siratja, hívja szüntelen, da a másik már nem felel,

Elment ő, már messze jár, keresi szíve hívó szavát.

Hiába minden, szerelem, csak próbára tette a szerelmüket.

Így jártak ők, a szerelem még sem tud győzni szüntelen.

Nem kívánok egyebet, csak gondold meg minden léptedet.

Ha szeretsz valakit, ne bánts meg őt, ne üss szívén sebet,

Mert akkor az ő szíve hasad meg, a tied meg vele.

Féltékenység minden megrontója, ami a másikat elűzi onnan.

Megbánt, megsérti szíved, és utána csak a szíved szenvedi meg.

***************************************

Mi szeretjük egymást, s boldogok vagyunk,

s próbálunk úgy élni, ahogy csak tudunk.

Szerelmünk záloga az életben a szív,

Mely pecsétjével minket összehív.

***************************************

Barna kislány hazafelé lépeget, visszagondol, milyen is volt az első szerelem.

Eszébe jut, az első s igazi, ki képes volt egy másik miatt elhagyni.

Barna kislány hazafelé könnyeivel küszködik, megáll, szemét törölgeti.

Olvasgat egy levelet, amit még szíve választottjától kapott.

Felszakad lelkében a fájdalom, lángolva ég sajogva az akarom.

Aki elment, nem szabad visszasiratni, el kell őt engedni,

Más karjában könnyebben lehet feledni.

***************************************

Minden este kinyitom az ablakom, sóhajtásom hozzád küldöm angyalom.

Elgondolom, hogyha nálad lehetnék, pici szádra csókot tehetnék.

Mert nincsen, rajtad kívül senki más ki boldoggá tudná tenni szívemet.

***************************************

A márvány eltörik, a rózsa elhervad, de a mi szerelmünk örökre megmarad.

***************************************

A kis alkony beborít csendes kékkel, én rád gondolok nagy gyöngédséggel.

S szeretném a karom derekadra fűzni, a nap lement, oly egyedül maradt

A föld is kezd hűlni alattam.

A néma hold feljött, már a bagoly huhog, a nap lement, és én várok még.

Te rád várok, nem jössz? Várok és sírdogálok.

Szívembe a bánat halk cseppekben csurog.

Elmúlt egy bús éj, és én még mindig várok.

***************************************

Elválni tőled, oh, ez a halál, a válás a nyíl, amely szíven talált.

Ne váljunk el, oh, ne hagyj el, hű szívemtől ne szakadj el soha.

***************************************

Ha létem elhervasztja a halál, emlékezzél rá,

Te kedves, e lángszívből szeretve, mint a valót,

S ha sírban is szeretni enged a halál.

S a szív még ott is érez és dobod, elhunyt szívem téged,

Te kedves hamvában is szeretni fog.

***************************************

Szívem tőled azt kérdezem, mond meg mi a szerelem?

Két lélek és egy gondolat, s egy szívverés két mell alatt.

***************************************

Szeretni és szeretve lenni, szívem egyetlen vágya ez.

De nélküled a gazdagság is semmi, oh, hát tégy boldoggá és szeress.

***************************************

„S megesküdött pecsétje csak halálig él nekem,

Szívem betelt, boldog vagyok, szeret, és én szeretem."

***************************************

A hűség a szív becsülete, a csalódás olyan, mint a megfagyott tag

Lassan lehet gyógyítani, s mindig fáj.

***************************************

Több a csók, mint a beszéd, a szerelem néma dala

S hol nincs több szív, ott a dalnoknak is hallgatnia kell.

***************************************

Valamikor réges-régen nyíltak lila orgonák

Valamikor réges-régen szerettem egy barna lányt.

Szép májusi éjszaka volt, illatos kis szobám

A vázában orgona volt, s beszívtam az illatát.

Orgonavirág illata, egész testem járja át,

Eszembe jut kedves szavad, szeretem az orgonát.

Utoljára küldöm neked, ezt a csokor orgonát,

Elfeledni mégsem lehet, a májusi éjszakát.

***************************************

Utolsó éjjel válladon, utolsó könnycsepp az arcodon

Utolsó csókod s egy kézfogás, ilyen volt köztünk a végső búcsúzás.

Ne felejts el, emlékezni, arra milyen volt.  Mennyire szerettelek

Ne felejts el, emlékezni, hogy el sosem feledlek.

Utolsó éjjel nem mondtam el, remélem, mindig boldog leszel

Utolsó könnycsepp az arcodon, emlékeim közt most elrakom.

***************************************

Még most is látom arcodat, még most is hallom hangodat

Még most is érzem csókodat, még most is neked lennék.

Hát nem érted? Borzalmas az élet, borzalmas nélküled.

Talán egy napon majd elmondom neked, hogy szeretlek.

Talán majd egyszer egy éjjel remegő két kézzel átölelem vállad,

Ajkamra fakasztom a szádat, aztán mindörökre ott maradok nálad.

Higgyél el mindent, csak azt ne, hogy feledlek,

Felejts el mindent, csak azt ne, hogy szeretlek.

***************************************

Semmit nem oldott meg az idő, én úgy hívlak, mint régen,

A boldogságunk reményében, mindegy, hogy nappal van vagy éjjel

Épp úgy gondolok rád, mint régen.

***************************************

Azt mondják, a mennyországban minden szívnek van egy párja.

Felejteni sose tudlak téged, visszaírok minden emléket.

***************************************

Ígérem nem zavarlak többé. Én most már elmegyek. Egy lány félre áll utadból, s nem lesz többé játékszered. Ezt vártad már rég úgy hiszem, tudom. Rég meg kellett volna tennem, de mindent legyőz a szerelem. Gondolatban nálad nélkül mit tegyek? Nehéz az élet nélküled. De mégis, menj, ha menned kell, és soha többé ne gondolj rám, s arra, hogy búcsúztunk el. Már késő, elvesztettelek, tudom. Nem jössz vissza soha már. Arcod még most is látom, nem szóltál, csak elmentél némán. Valaki titokban szeret téged, valaki szemében könny ragyog, hidd el, hogy ez a valaki én vagyok.

Miért van az hogy azt szeretjük, ki hűtlen, mást szeret, valahányszor a múlt énekel mindig elhatározom elfelejtelek, s próbálok feledni, de mikor meglátlak, úgy érzem, csak te kellesz nekem. Meg fogod látni évek múlva, ha köztünk minden véget ér, ki volt ki igazán szeret, érted él. Elmentél tőlem, s én hagytam menj csak el. Hiába lett volna minden, ki menni akar, azt hagyni kell. Mosolygott hozzá az arcom, de mögé senki se néz, játszani a közömbös embert, most látom, csak milyen nehéz.

Elmegyünk egymás mellett némán, két szemed bár nevet, mosolyogva köszöntelek én is, de hangom egy kicsit megremeg. Különösek vagyunk mi emberek, mert a lelkünk sír, az arcunk nevet. Azt hisszük másokról boldogok talán, s irigykedünk néhány vidám szaván. De nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy könnyek ragyognak csillogó szemében. Különösek vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az arcunk nevet. Hazugság minden, hazugság az egész életünk, mert akkor is sírunk, mikor nevetünk. Ha megkérdeznék tőlem mit jelentettél nekem, nagy büszkeséggel azt felelném: semmit, csak egy rég elmúlt szerelem. Ha most megkérdeznéd tőlem mit jelentettél nekem, nem tudnék szóhoz jutni hirtelen. Csak nagy sokára mondanám: semmit, semmit, csak az egész életem.

***************************************

SZ - ívemnél nem adhatok egyebet

E - z a tied örökre még csak élek

R - ég bezártam szívedet emlékül szívembe.

E - mlékedet az idő nem törli ki soha sem

T - őled viszonzásul tudom, mit kívánok

L - égy hű hozzám és mindig igazságos

E - kkor találom azt a boldogságot

K - épzeletembe melyet neked kívánok.

***************************************

Szeretnék szeretni, szeretőt szerezni, szerető szívemet, szívedhez szegezni.

***************************************

Egy holdvilágos nyári éjszakán, ha az égen ezer csillag ragyog

Rózsabokor édes illatával gondolatban csak feléd futok.

Előttem, mint üstökös világít, kedves arcod, édes mosolyod,

Kék szemednek fénye, messziről nevet, boldog vajon ki lesz veled?

Egy holdvilágos nyári éjszakán remélem, hogy te is gondolsz rám.

***************************************

Szeretni, tudni kell, szeretni érezni kell, szeretni nem mindenkit, szeretni olyat ki megérdemli.

Szeress igazán, őszintén, hisz a szerelem isteni ajándék, ezért szeresd, tiszteld és ne csald meg soha.

***************************************

Száz szál piros rózsát küldök én neked,

Hallgasd meg, hogy milyen szép, amit mesélek.

Ha szeretsz, adj vissza egy szálat,

De ha nem szeretsz, dobd el, mint a százat.

***************************************

Messze távol kisfaluban oly szomorú az élet, szívem azt dalolja látni, szeretnélek téged.

E sorokban küldöm örömöm, te vagy nékem az igazi boldogság,

Százszor is elmondom, a te édes neved, üdvözöl ki téged megismert és szeret.

***************************************

Nem adlak másnak, nekem rendelt az élet

Nem adlak másnak, ha kell, harcolok érted.

S ha néha lenne még köztünk bármikor vita

A sorsunk összeforrt, azt nem tépi szét semmi

Én félre dobtam látod a büszkeségem,

„haragszom rád" -ot minek is játsszak veled.

Karomba zárlak többé már el nem bocsátlak

Sokat ígér nekem így az élet, oly egyszerű és szép lett minden.

Senkinek nem adlak én, féltelek, ezt meg kell értened

Mert félteni csak azt lehet, akit az ember nagyon szeret.

Féltelek ezt meg kell értened, mert ez okoz még néha köztünk haragos perceket.

***************************************

Az én szívem sokat csatangolt, de most már okult és tanult.

Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul.

***************************************

Kinyitod a könyvedet, meglátod a szívemet

Kinyitod a szívemet, meglátod a lelkemet,

Meglátod, hogy kit szeret. Jutok e eszedbe szép szerelmesem.

Visszavágyok hozzád, mindig szüntelen.

Szeretném ölelni, karcsú derekad, áldanám az Istent, ha nekem adna.

Ne felejts hát engem, gondolj néha rám is.

Ne higgy annak, ki rád nevet, ki esküszóval fogadja, szeret.

Annak se higgy, ki könnyet ejt, mert ki könnyet ejt, könnyen is felejt.

Higgyél annak, ki szemedbe néz némán, az szeret téged igazán.

Az nem hiteget, s nem csalogat, az igazán neked mond igazat.

***************************************

„Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, de elkísérjen egész a síromba.

Álljon esőben, izzó forró nyárban, téged szeretlek, te vagy akit vártam.

Legyen kirugdalt kitagadott céda, csak szívébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk, együtt roskadozva törjön le a lábunk.

Ha egy-egy órán a lelkünk üdvöt, gyönyört csak egymás karjában leljünk.

Ha ott fetrengve az utca porban, boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító tűz, hogyha általéget, könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben,

Amiben minden álom semmivé lett.

Hozza vissza, ő legyen életem, kifestett arcát angyalarcnak látom,

S lelkem benne, életem-halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, holtig kacagnád a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve, meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk mondván bűn, és szenny az élet, csak ketten voltunk tiszták, hófehérek." (Ady)

***************************************

Fájni kell a szívnek, ha elveszít valakit, fájni kell a szívnek, ha sebet ejtenek rajta.

Fájni kell a szívnek, hogy szeretni tudj valakit, fájni kell a szívnek, hogy élni lehessen.

***************************************

Már lassan egy éve tart, egyoldalú és ez nagy baj. Egy év nem kis idő, és mégis ritkán láttalak.

Mégis rémlik alakod, minden elmosódott halvány emlék, minden, minden téged idéz. Rád gondolok, reggel, délben, s veled alszom el gondolatban. Miért nem futunk össze néha-néha? Miért? És még azt mondják kicsi a világ, de ez nem más, mint hazugság. Szeretlek, nem vitás, de nem tudom, vársz e rám. Csak azt tudom, hogy én várlak, mindig várlak. De csak üres napok járnak el felettem, s a te emlékezetedből kikerülök. Elfelejtesz, kis szürke pont vagyok a szemedben. De én téged soha, én csak téged tartalak szívemben. Vajon most mit csinálsz? Nevetsz? Alszol? Olvasol? Vagy éppen egy lányon ábrándozol? Hol az a lány, hagy tépjem szét! Ó én buta, hisz neki is van joga azt tenni, amit akar. Ő is ember, már én, elbambult ébredj fel! Ne bambulj! Elment, egyedül hagyott, pedig tudta, hogy vagyok, mit érzek, s mit gondolok. Tudta, hogy fáj, mégis elhagyott.

***************************************

Találkoztunk a fák között, a kertben ő meg én. Jött hófehér lábbal a kerten át felém.

Kért, hogy könnyen szeressem, mint a rügy nő az ág hegyén, de ifjan és bolondul ezt nem hittem én.

És álltunk a folyónál, hol véget ér a rét, vállamra tette akkor is hófehér kezét. És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű ragyog, de bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok.

***************************************

Emlékeim közt van egy tépett levél, melyet nem küldtem el soha én.

Féltékenység szülte tán e bolond szenvedélyt, de olvassuk, el mit is mond a ríme:

„Miért szeretsz te mást, amikor én csak téged szeretlek, senki mást."

***************************************

Nem hiszek a szerelemben, a hamis csókban,

Ha azt mondod, egyedül csak engem szeretsz

Már nem tudok hinni neked.

***************************************

Mond, miért van az, hogy szívesen várjuk, pedig tudjuk, hogy rajtunk jót nevet.

Miért van az, hogy fájó könnyeket ejtünk, ha a múlt énekel.

Bár találhat szebbet, jobbat lelkünk, de azt az egyet nem feledjük el.

Elhatároztam, hogy megpróbálom elfeledni, de ha látom, érzem, ő csak az édes.

Meg fogod látni, köztünk minden véget ért, kiölök szívemből minden régi álmot.

Meg fogod látni, ha múlnak az évek, ki volt az ki igazán szeretett téged.

***************************************

Bezártam szívemet, nem tárom ki senkinek

Titkolj szívem, amit csak lehet, mert jobb némán élni,

Mint kitárt szívvel a reménységbe nézni.

***************************************

Írom levelem egy fehér lapra, hullatom könnyem a fekete sarokban.

Aranyos xy úgy szeretlek téged, mindig fáj a szívem teérted.

***************************************

 Egy bűnöm van, ami fáj és éget, pedig csak két szó: szeretlek téged.

***************************************

Sosem felejtem el kedves mosolyod, emlékezetemben megtartom jóságod.

Te vigasztaltad meg bánatos szívemet, ezért nem feledlek el téged.

***************************************

Szív küldi szívnek szívesen, szív a szívtől kapja szívből szívesen.

Ha nem kapja szív a szívtől szívből szívesen, küldje vissza a szívnek szívből szívesen.

***************************************

Köszönöm barátaim, hogy veletek lehettem, s köszönöm, hogy értetek élhettem.

Nem sikerült semmi, amit akartam, s kértem bocsássatok meg minden rosszat, mit okoztam.

S most már bánom, hogy egyáltalán élek. Élek? ...Méltatlan ez a szó hozzám.

Szeretni és élni sem tudtam, s nem is fogok már.

Még egyszer köszönöm mindazt, mit adtatok, s kérlek benneteket, hogy rám ne gondoljatok.

Utoljára volt ily szomorú a hangom, elhagyok mindent... bút, örömet, de még egy szót: szevasztok.

***************************************

Még szerettél engem szívem dalolt, a csónakunk a gyönyörök gyöngye volt.

De elhagytál egy csókért, egy hazug színes bókért.

***************************************

Arcába mondtam, hogy nem szeretem. Lestem, hogy erre majd mit mond nekem.

Gyötörtem, kínoztam szüntelen féltékeny voltam, s oly kegyetlen vele.

Hazudtam neki, hogy más férfi vár, szerettem volna, ha könnyeket ejt már.

De ő kacagva fölém hajolt, és azt mondta: szeretsz te engem, azt jól tudom.

S én ellöktem magamtól, durván, s ő döbbenten nézett én rám.

A két szemét még most is látom, könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.

Egy percig állt, sebzetten, némán, nem szólt egy szót sem, csak elment némán.

Hervadt falevél hull a fáról, s elvitte őt is az őszi szél.

Mégis minden este visszavárom, mert szívem csak érte lángol.

***************************************

Ha néha napján veszekedni kezdünk, csak félreértés ad erre okot,

Hát hallgasd, meg mit elmondok néked, s a tanulságot jó ha levonod.

***************************************

Süvít a szél, őrjít a csend. S te biztosan magadban bolyongsz

Elhagyott utcákon át, s nincs aki vigyázna rád.

Azt mondják rólad, hogy szívedben nincs többé szerelem.

Azt mondják rólad, megváltoztál, úgy mint én s felednél könnyedén.

Gallérod felhajtod az utcán, s magaddal vitatkozol furcsán,

De egyszer visszajössz a szívedért, mit eldobtál a semmiért.

***************************************

Hazug a csókod és az ajkad. Szokásból jársz felém.

Nincs benned vágy és bennem nem maradt remény.

De megmaradt a szenvedély.

***************************************

Hát ide jutott a mi nagy szerelmünk, ennyi szép év után.

A sors ebbe is beleszólt, és nekünk menni kell, bárhogy is fáj.

***************************************

Miért hagytál el, mondd, ó mondd miért?

Messze mentél színes álmokért.

Nekem fáj az emlék, és a múlt beszél

Remélem, hogy megtalál e kis levél.

***************************************

A szerelem szép, de hidd el nem minden.

Van még rajta kívül annyi más.

Az élet sok örömét csak észre kell venni,

s már nem fáj a búcsúzás.

***************************************

Nézem a szádat, és nem érzek vágyat, hogy csókokkal perzseljem én

Itt vagy és látlak, mégsem kívánlak, nem lehetsz már az enyém.

Nem rég még azt hittem, meghalok érted, most itt vagy, és furcsa,

Semmit sem érzek, csak nézem a szádat, és nem érzek vágyat, hogy csókokkal perzseljem én.

***************************************

Ha néha visszaűznek téged hozzám a régi szép emlékek, csak jöjj el és sírd ki magad.

Ha rossz lesz hozzád a másik, s a két szemed könnyben ázik, én csendben vigasztallak.

Vigyázok arra, hogy ne vedd majd észre, hogy közöttünk mindennek vége van.

***************************************

Zokogva suhan az őszi szél, a sárba zuhan ezer levél.

Akárhol megyek, novemberek ködös bús könnye pereg.

Zokogva dobog a szívem is de fura dolog, hogy fáj is meg nem is.

Szívem már csak téged vár, szobámban sehol egy napsugár.

Csak bennem dalol a régi nyár, s bolond szívem a múltban jár.

Remélni szabad, remélni jó, hogy akad illúzió, hogy nincs még ősz, ahogy visszajössz.

***************************************

Sz - erelem nélkül mennyit ér az élet
E - gyedül vagyok, szeretlek téged.
R - ólad álmodom minden éjszakán,
E - sténként csókolom édes kicsi szád.
T- e néked letépnék minden piros rózsát,
L - ehelném ajkadra a szám forró csókját.
E -mlék versem tartalmát megtudod,
K -ezdő betűim, ha lefelé olvasod!

***************************************

Te vagy a nap, én a csillagok!
Te vagy a hold én a galaxisok!
Elmegyünk az élet szigetére,
sokat gondolunk a szép életre.
Aki él és uralkodik örökkön át,
a világmindenség legszebb bolygóján!
Ez a Föld, melyen pezseg, az élet
boldogok leszünk, amíg élünk!

***************************************

Mindenkit elfelednek egyszer,
Örökké semmise fáj.
A régit visszasírjuk,
De mással is kibírjuk,
Ha egyszer úgy muszáj.

Mindenki helyére már várnak,
Az élet soha meg nem áll.
Úgy megfakult a múltunk,
Csalódni meg tanultunk,
Sokszor csúnyán becsapott a nyár.

Sírig tartó szerelem az nincsen,
Még akkor se, ha százszor elhazudjuk.
Az életünkben azon múlik minden,
hogy azt az igazit feledni tudjuk.

Mindenkit elfelednek egyszer,
Örökké semmise fáj.
A régit visszasírjuk,
De mással is kibírjuk,
Ha egyszer úgy muszáj.

***************************************

Szeretlek, éjjel
Szeretlek, nappal
Mindig csak az jár az eszemben,
hogy szeretlek, éjjel
Szeretlek, nappal
Bevésted a nevedet a szívembe.

***************************************

Gondolatban most is arra járok,
Ahol Veled kóboroltam én.
Arra visznek tört reményű álmok,
Ahol Veled kóboroltam én.

Járnak arra új szerelmes párok,
Ahol Veled kóboroltam én.
Ott még én is magamra találok,
Ahol Veled kóboroltam én.

Nem felejtem el, az együtt formált terveket,
A csókkal töltött forró perceket.
Nem felejtem el, hogy egyszer elhittem Neked,
Hogy nem lesz május többé Nélküled.

Néha-néha most is arra járok,
Ahol Veled kóboroltam én.
Hátha egyszer nem hiába várok,
Ahol Veled kóboroltam én.

Nem felejtem el, az együtt formált terveket,
A csókkal töltött forró perceket.
Nem felejtem el, hogy egyszer elhittem Neked,
Hogy nem lesz május többé Nélküled.

Arra visznek tört reményű álmok,
Ahol Veled kóboroltam én.
Néha-néha most is arra járok,
Ahol Veled kóboroltam én.
Hátha egyszer nem hiába várok,
Ahol Veled kóboroltam én.