|
Ballagási versek óvódásoknak
Takács Klára - Ovisok Búcsúja
Látjátok, én hogy megnőttem, Iskolás lesz már belőlem! Tanulom majd az abc-t, Betűt írok és olvasok, Tudni fogom, milyen az Hogy öt meg öt az tíz! Azért gondolok majd rátok, Milyen jó is tinektek, Csak játszatok, csak nevettek, S jegyre sose feleltek! Jövőre, ha ti is jöttök, Ne féljetek segítek, Megmutatom, hol a mosdó, Tornaterem, tanári, S az udvaron, meglátjátok, Jókat fogunk mókázni!
Hogy is volt...
Édesanya kézen fogott S így kísért az óvodába. Ámulattal léptem be A játékok birodalmába. - De jó lesz a gyerekekkel Csupa móka, kacagás! Büszkén nézett rám a mama: -A gyermekem óvodás! - Bizony jó lesz – mondogattam hőscincérként bátran. Ám amikor megérkeztünk, Csak szepegve álltam. Aztán csak azt vettem észre, Óvodáskor három éve, Az első nap félénksége … Emlék lett belőle. Oviba már magam megyek Vigasztalom a kicsiket. - Ne szipogjál kiskoma, remek hely az óvoda.
Hívogat az iskola
Hívogat az iskola Kapuját kitárja Kispajtásom gyere hát, Menjünk iskolába. Jó barátunk lesz a könyv És a falitábla Kis pajtásom gyere hát, Menjünk iskolába Számolunk és olvasunk Vidám nóta járja Kis pajtásom, gyere hát Menjünk iskolába.
Alan Alexander Milne - Hatévesek lettünk
Egyesztendős voltam, épp hogy elindultam. Aztán kettő lettem, épp megszülettem. Három évet éltem. Én voltam? Nem értem, Négyesztendős múltam, S nem volt semmi múltam. Évem száma öt lett, Nem volt bennem ötlet. De most hatéves vagyok és Okos vagyok nagyon — nagyon. Így azt hiszem, ezt a kort már soha — soha el nem hagyom.
Tandori Dezső: Óvodások ballagó verse
Billegünk, ballagunk, jó így körbejárni; itt vagyunk, meg ott vagyunk: Tessék meg-megállni. Mint a fűben a madár - körülnéz és messze száll. Billegünk, ballagunk, mindent körbejárunk; itt vagyunk meg ott vagyunk: ez volt a mi házunk. Megszerettünk óvoda - nem felejtünk el soha!
Füleki János: Óvodások búcsúztatása
Erdők-mezők dalos madárkája Repülj a mi kedves óvodánkra. Kicsik voltunk mikor idejöttünk Három évet tarisznyánkba tettünk. A három év sok-sok vidám napja Kísér minket el az iskolába. Szálljon érte boldogság és béke Óvó nénink szerető szívére.
Várkonyi Katalin: Mezei csokor
Tarka mező virágai Lilák, sárgák, kékek Hadd kötök most belőletek Búcsúcsokrot szépet. Búzavirág, pipacs, láncfű Marad még a réten- Búcsúzom az óvodától Hadd búcsúzzam szépen.
Tóth Juli: Óvodai búcsúzó
A kezünkben virágcsokor, kis szívünkben szeretet. Megköszönjük, azt a sok jót, amit kaptunk tőletek. Óvónéni, jaj de sokszor Az öledbe vettél, Vigasztaltál, mikor sírtam, vagy velem nevettél. Meseország száz csodáját megmutattad szívesen, Nevelgettél, tanítgattál, türelemmel, kedvesen. Véget ér, most mese, játék, vár reánk az iskola! Óvónéni, Dadusnéni, nem feledünk el, soha!
Azt a sok jót...
Azt a sok jót, amit kaptunk megháláni mint lehet? Kérdezgettem a virágot, kérdeztem a levelet. Nem feleltek, de a virág felém intett vidáman, amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban.
B.Radó Lilli - Búcsú az óvodától
Óvónénit köszönti ma minden versünk, kis dalunk: elbúcsúzunk, mert az ősszel iskolába indulunk! Búcsúzunk az óvodától köszöntővel, énekkel. De amit itt megtanultunk, nem felejtjük mégsem el. S ha lármáztunk is egyszer-egyszer s okoztunk is néha bajt, kérjük mégis: szeretettel gondoljon ránk vissza majd!
Óvodának három éve
Óvodának három éve, vidám napok szép emléke, elbúcsúzom tőled, itt hagylak ma végleg. Vár már az iskola, benne a sok új csoda: betűvarázs, számország kitárul a nagyvilág. Ám a sok vidám napot mit az óvodám adott, elfeledni nem fogom, ezt már biztosan tudom.
Szalai Borbála - Utólérem a bátyámat
Mi tagadás, irigyeltem Hogy a bátyám iskolás, Hogy őneki gyerekjáték Az írás, az olvasás. Csodáltam, hogy milyen szépen Formálja a betűket, S hiába van sok belőlük, Ismeri a nevüket. Úgy megy neki az olvasás, Akárcsak a vízfolyás Hej — gondoltam — Mikor lesz már Belőlem is iskolás! S most, amikor beírattak Iskolába az idén, Megfogadtam: a bátyámat Utolérem, bizony én!
Donászi Magda - Óvodától iskoláig
Egyszer régen édesanyám megfogta a kezemet, kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett. Csodálkoztam: mennyi játék, mennyi asztal, mennyi szék, gyorsan múlt a legelső nap, gyorsan futott el a hét. Négy év telt el. Négyszer láttuk az óvoda ablakán, hogy zöld lombok integetnek, vagy száraz ág van a fán. Hanem közben úgy megnőttünk, hogy az ágyunk kicsi már. Mesesarok helyett holnap az iskola padja vár!
Donászi Magda: Búcsú
Búcsúzzunk jókedvvel! Búcsúzzunk vidáman! Egyszer találkozunk Majd az iskolában. Addig arra kérem Az új nagycsoportot: Mackóra, babára Viseljenek gondot. Vízipálmánk szomjas, Nagyon sokat iszik. A kaktusz keveset, Kövirózsánk kicsit. Vigyázzatok könyvre, Kisszékre, kiságyra! Kedves új nagycsoport! A viszontlátásra!
Óvónénit köszönti ma Minden versünk, dalunk, Elbúcsúzunk, mert az ősszel Iskolába indulunk.
Búcsúzunk az óvodától Köszöntővel, énekkel, De amit itt megtanultunk Nem feledjük mégsem el.
S ha lármáztunk is egyszer-egyszer Okoztunk is néha bajt, Kérjük, mégis szeretettel Gondoljon ránk vissza majd!
Édes óvónéni El kell mostan válnunk Egy-két nap és már Iskolába járunk.
Hálásan köszönünk Minden jót és szépet Nem feledjük el a sok Óvodás emléket.
Azokat se, akik Velünk foglalkoztak, S értünk annyi fáradtságos Áldozatot hoztak.
Édes óvónéni Fél szívünk itt marad Mert az ki jóságot vet Szeretetet arat.
Azt a sok jót, amit kaptunk megháláni mint lehet? Kérdezgettem a virágot, kérdeztem a levelet. Nem feleltek, de a virág felém intett vidáman, amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban.
Búcsúszóra üt az óra, elindulunk szépen sorban. a félútról visszanézünk, ez volt a mi kedves fészkünk. köszönjük, hogy szeretettel gondoztatok, neveltetek, ígérjük, hogy szót fogadunk, kis szívünkből búcsút mondunk.
Iskolába íratott be az édesanyám, itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám. Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek Édes kedveskispajtások az ég veletek.
Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok, tarka-barka szép mesék, vidám szép napok. Kisautó, babakocsi, nem feledünk el. napsugaras óvodánkat nem felejtjük el.
Csanádi Imre: Búcsú az óvodától
Hej óvoda, óvó nénik, - nem maradok tovább én itt! Itt mi soká nem maradunk: vár az iskolai padunk!
Vége szakadt a szép nyárnak, iskolában könyvek várnak! Betűk hívnak útra kelni, a világot megismerni.
A nagy idő elérkezett: búcsúznak a hatévesek, Búcsúznak az óvodától, mint fészkétől fecsketábor.
Köszönjük a gondviselést, gondviselést, felnevelést. Elindulunk, nem időzünk, de fészkünkre visszanézünk.
Donászi Magda: Búcsú az óvodától
Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola: Csingi — lingi! Gyertek, gyertek! Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk, Kedvesek ám a betűk. De most azért óvodásként, Mégis könnyes a szemünk.
De jó is volt ide járni! Mennyi öröm várt itt ránk! Sok — sok mese, nóta, játék, Napsugaras szép világ.
Itt játszottunk télen, nyáron. Nőttem, s velem nőtt a szék, A baba, a labda, autó, Tanultam verset, mesét.
Hej, de jó volt ide járni Úgy — e bizony gyerekek? Óvó néni, akárcsak az Édesanyánk, szeretett.
A csengőig ágaskodtam... Most elérem könnyedén, S a kicsiknek most én mondom: Te is megnősz, kisöcsém.
Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola, De téged, szép óvodánk, Nem felejtünk el soha.
Bihari Klára: Válás az óvodától
Most látom csak, milyen szép itt, Színes képek hófalon. Virág tarka cserepekben, Játék földön, asztalon.
Itt játszottam három évig, Nőttem, s velem nőtt a szék, A baba, a labda, az autó, Tanultam verset, mesét.
A csengőig ágaskodtam, Most elérem könnyedén, S a kicsiknek most én mondom, Te is megnősz kisöcsém!
Holnap már nem csengetek be, Nem játszom az udvaron, De három év örömével, Megyek tovább utamon.
Mentovics Éva: Hív a csengő
Három éves múltam éppen. Eleinte sírtam, féltem. Eltelt egy év, kettő, három, hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek. Már nem sírok, nem is félek. Sőt, hogyha még engednétek, itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet. Meg is értem, s elmegyek. Vágyom is a sok tudásra. Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe. Vár a betű, számok, lecke. Óvó nénik, kispajtások - néha azért visszajárok.
Kovács Barbara: Kicsik búcsúja a nagyoktól
Ballagnak a nagyok, Vajon hová mennek? Miért hagynak itt minket, meg ezt a szép kertet?
Kinőtték az óvodát? Unják a meséket? Miért szól nekik sok vers és búcsúzó ének?
Iskolába mennek betűket tanulni, Sok tudománytól fognak okosodni.
És, ha majd eljönnek látogatni minket, Ők olvasnak nekünk csodaszép meséket.
Kívánjunk hát nekik szerencsés tanulást, Most pedig vidám búcsúzást, ballagást.
Iványi Mária: Kicsik búcsúja
Búcsúzik a kiscsoport is, Nagyfiúk és lányok! Játék közben, mese közben Gondolunk majd rátok.
Ti se felejtsétek soha Régi óvodátok! S kukkantsatok be-be néha Mikor erre jártok!
Kedves vendég lesz itt mindig, Peti, Palkó, Márta. Addig is tanuljatok jól! A viszont látásra!
Kovács Barbara: Középsősök búcsúja a nagyoktól
Igaz, hogy a labdát tőlünk sokszor elvettétek, Mégis sajnáljuk, hogy innen majd elmentek.
Igaz, hogy a csúszdáról sokszor elzavartatok, Mégis jó volt játszani veletek, ti nagyok.
Igaz, hogy a kis házat mindig elfoglaltátok, Mégis ti voltatok, a legjobb barátok.
Igaz, hogy a körbe sose engedtetek, Mégis nagyon jó volt játszani veletek.
Igaz, hogy a hajónkon sokszor ti voltatok, De mókus kerekezni minket is hagytatok.
Ezért most kívánjuk nektek kedves nagyok, Hogy az iskolában legyen jó dolgotok!
Iványi Mária: Nagycsoportosok búcsúztatása
Nem jöttök már óvodába, Iskolások lesztek, játék helyett számokkal és könyvvel ismerkedtek.
Megtanultok betűt írni, pocakos b-t, ó-t, á-t, rajzoltok szép színes képet, s hangjegyekből kottát.
Azért mi sem búslakodunk, itt a mackó, s labda. Jövőre meg találkozunk az iskolapadban.
Donászi Magda: Búcsúznak a középsősök
Hatesztendős fiúk, hatesztendős lányok! Búcsúzásul én is minden jót kívánok.
Búgócsiga helyett golyós töltőtollat, azzal induljatok iskolába holnap.
Három egész napon át
Három egész napon át Bújtam erdő vadonát, Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam. Három egész napon át Faragtam egy furulyát, Vadrózsából tündérsípot csináltam.
Búcsúzóul szaporán Megfújom a furulyám, Elmegyek én árkon-bokron,sövényen. Árkon át és bokron át Elhagyom az óvodát, Tanulok az iskolában serényen.
Donászi Magda: Búcsúzunk tőletek
Búcsúzunk tőletek, Most egy kis időre, Rövid kis időre, Kerek esztendőre.
Kerek egy év múlva Iskolások leszünk, Kedves óvodánktól Mi is búcsút veszünk.
Ne görbüljön szája Senkinek sírásra. Búcsúzzunk vidáman: A viszontlátásra!
Kiss Jenő: Óvodában
Óvodában nagy szobában kicsi asztal, kicsi szék.
Óvodában fiúk- lányok- Ők is mind- mind kicsikék.
Évek jőnek, nagyra nőnek fiúk- lányok kicsikék.
De sosem nő már nagyobbra kicsi asztal, kicsi szék.
Autó, vonat, búgócsiga, piros pettyes labda, Iskolába megyünk holnap, ma van búcsú napja.
Mackó bácsi, hajas babák, itt van az új táska, Háton viszem, hogy az úton minden gyerek lássa.
Kedves óvodám, sok víg nap után itt a búcsúnap, indul a csapat.
Nem vár ide már játék, mesevár, tollam, ceruzám kísér ezután.
A, a, a, ma van búcsúzás napja, azért járunk sereggel, hogy tréfáljunk kedvünkkel. A, a, a ma van búcsúzás napja.
Bé, bé, bé, iskolába menjünk bé! Szüleink örömére, tanítónknak kedvére. Bé, bé, bé, iskolába menjünk bé!
Cé, cé, cé, előbb mondjuk: ábécé. Azután lesz nagy lecke, ha érünk nehezére. Cé, cé, cé, előbb mondjuk: ábécé.
BúCSú Drága kis óvodánk, búcsúzunk ma tőled Már e szó is kicsalja szemünkből a könnyet Fáj a kicsi szívünk, tőled el kell válni El kell menni nekünk, iskolába járni Kedves óvó néni, ki hozzánk jó voltál Minket annyi szépre, jóra tanítottál Kis szívünk hálásan megköszöni neked Nem is fogunk soha elfeledni téged Kis játszótársaim az ég veletek Édes kis pajtások búcsúzunk ma tőletek
Egy hosszú év után ismét itten állunk Hogy búcsúztassunk, sok ballagó társunk Ti elmentek, de mi itt maradunk Szerető szívünkkel tirátok gondolunk Legyetek mindnyájan szorgalmas diákok A Jó isten mindig vigyázzon tirátok!
Kis óvodánk búcsúzunk, most innen elmegyünk, Nótát, verset, szép meséket sosem feledjük, Megtanuljuk a számolást, írást, olvasást, Óvodásból iskolás lesz, ez már így szokás.
Édes-kedves kis óvodánk, mi már búcsúzunk, elbúcsúzunk, mert mi már hatévesek vagyunk. Hálás szívvel búcsút intünk, áldjon meg az ég, nem felejtünk soha-soha, szeretünk mi még! Iskolába beiratott az édesanyám, itt hagyom a nótás-kedves vidám óvodám. Búcsúzóul feléd már csak kendőt lengetek, édes-kedves kis óvodám, én már elmegyek. Itthagylak már zöld bokor és csillogó homok, röpke táncok, szép mesék és kacagó dalok. Napsugaras óvodánk, és nem felejtlek el, szervusztok hát jó pajtások, nékünk menni kell!
|