Szerelmes Versek Viccek, képeslapok és sok más, Honlapkészités hozával

valakianna gyere nézbe hozám megtalálod Szerelmes ,verset ,képeslapot.

 




Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel, kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.


Mindennap rád gondolok,

minden este veled alszom,

reggelente veled ébredek,

napközben miattad vagyok éberebb

. Úgy szeretlek, mint még soha senkit,

fogadd el, mert ezt tudja mindenki.

Kész vagyok feláldozni az életem,

és odaadni mindenem.

Veled leszek egy kis időre,

    ha szeretnéd, akkor örökre.


Te sokkal fontosabb vagy nekem,

mint bármi más a világon.

És te nekem adtad saját magadat.

Ez sokkal több, mint amit megérdemlek

, és ha ezen kívül is kapok tőled bármit,

az csak még jobban felborítja

az egyensúlyt kettőnk között.

 




Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.


Mert ha vidám vagy,

meg akarom kétszerezni vidámságodat;

ha bús vagy, akkor meg akarom felezni veled

a bánatot és így öröm lesz az néked,

mélyebb az örömnél. És ha jól érzed magad,

mulatsággal és változatossággal fogom üdíteni

lelkedet; ha pedig beteg vagy, ápolni foglak;

  és ha fáradt vagy, a keblem lesz majd

alvópárnád, - s éjjel és nappal a lelkem

a lelkeddel lesz és karom ölelni fog

. És ha nem kívánsz, távol leszek;

és ha ismét akarsz, ott leszek nálad

. És ha előtted halok meg

, úgy rendjén van és le kell mondanod rólam -

ám ha te hagysz engem itt hátra,

  akkor követni foglak a máglya tüzén keresztül,

mert nem akarok nélküled élni

    egyetlen napot sem.

Szeretnék mindennap így felébredni,


 a szemed tüzében égni, és az illatodban fürdeni.

Mit mondjak még, hogy higgy nekem?

Nem álmodsz, halott sem vagy.

Itt vagyok, és szeretlek. Mindig is szerettelek,

és mindig is szeretni foglak.

Mindig rád gondoltam, magam előtt láttam

az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam

Amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak,

. az a legsötétebb szentségtörés volt.

  Nekem te vagy az életem.

 Te vagy az egyetlen dolog az életemben,


aminek az elvesztése fájdalmat okozna.

Te vagy az egyetlen nő,

aki valaha is megérintette a szívemet.

  És az mindig a tiéd lesz.

Sosem hittem volna,

 hogy egyszer rátalálok arra,

akit lelki társamnak nevezhetek.

De megtaláltalak. Olyan ez,

mint amikor az ember rájön,

hogy mégis léteznek csodák

 , és az álmok mégis valóra válnak.


Az ilyen magamfajta ember,

 ha megszeret valakit, abba az egész lelkét

pillanatok alatt beleadja, beleépíti.

Hisz neki. S ha a szeretett valaki ezzel

a hittel akárcsak tréfából is játszani kezd,

inkább elmegy

 

A lány, akiben jobban bízott,

mint saját magában, aki több volt

számára a világ minden egyéb dolgainál

, a lány másnak adta a kezét.

(...) Valahol minden összeomlott akkor.

Hogy hol omlott össze és mi volt az,

azt nem tudta. Annyit érzett csupán,

hogy sok-sok erős, láthatatlan kötél elszakadt,

   és összeomlott valami láthatatlan,

hatalmas dolog, és magával rántotta a napot

az égről, a csillagokat,

   a holdat, a fákat, mindent, mindent.


Amikor

 az ember elveszíti a szívét,

 akkor jár a legjobb úton

és megállapíthatja, hogy van szíve.





 


Húszéves korában volt egy nagy szerelme


aki megcsalta, erre gyártott egy roppant


, tetszetős elméletet arról, hogy akkor ő most már

 nem szeret bele senkibe,

csak felhasználja a nőket az érzelemmentes


szexhez. Ez működött is egy darabig,

de aztán kikezdte a lelkét

az érzelemmentesség: látta,

hogy a gyakorlatban sehogy sem jó az,

ami elméletben olyan 

szépen festett.  



Könnyebb szerelembe esni,



 ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.


Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyűlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt.


Nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, mint a víz felszínén felbukkanó fadarabok, amelyek jelzik, hogy odalent egy hajóroncs hever. Egy rózsaszín felső, egy versike a nevemmel, az érzés, hogy valaki a nyakamra teszi a kezét. Mert ez történik, amikor megpróbálsz elmenekülni a múlt elől: nemcsak, hogy felzárkózik, de le is hagy. Eltakarja a jövőt, a tájat, magát az eget, míg nem marad más út, csak az, amelyik keresztülvezet rajta, az egyetlen amelyen valaha hazajuthatsz.


Megesküdtem magamban, hogy soha többé nem találkozom vele, örökre kitörlöm az emlékezetemből a mellette elvesztegetett időt, s még a nevét sem említem soha. Valamilyen különös oknál fogva megszállt a béke és a nyugalom. Semmi nem maradt abból a haragból, ami hazulról elüldözött. S attól féltem, hogy másnap újult erővel visszatér majd belém a keserűség, a szégyen és a féltékenység; hogy mindaz, amit aznap este megéltem, a saját súlyánál fogva darabjaira esik szét.


szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek








Mekkora üresség, ha távol van az a lény,

aki egymaga betölti az egész világot!

Ó, mennyire igaz, hogy, akit szeretünk,

meg Istenűl! Nem volna csoda,

ha Isten féltékeny volna rá,

ha nem volna bizonyos,

hogy a mindenek atyja a világot a lélekért

 , a lelket pedig a szerelemért alkotta meg


A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben.

 Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá

vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem,

,  hogy bármit is érezzek iránta.


 A hiánya az jelzi, hogy szeretem


Vannak olyan pillanatok az életben,

 hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki,

 hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból

a valóságba, hogy megölelhesd.


 Az embernek a társa: hiányzik.

Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette,

de akkor is, ha még s Soha,

egész életében!..ohasem találkozott vele.

A társtalan ember hozzászokott ugyan

., hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él

  megszokja a magányt,

mint eszkimó a sarki hideget -

de a lélek mégis tudja,

hogy hiányzik belőle egy darab:

hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj

 ,  , ha elveszítjük, hanem akkor is,

 ha nem találjuk meg!


Csak te hiányzol változatlanul,


végérvényesen, mert még mindig szeretlek

és ez a folytonosság csak megerősít érzelmemben.

r


egy hónapja semmi hírem sincs felőled.

(...) A két kezem közé kell fognom

a fejem éjjel és nappal,

üres és túlterhelt óráimban egyaránt,

hogy meggyőzzem magam róla,

hogy valóban létezel valahol,

és egy napon majd visszajössz hozzám,

megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat,

a félelmeimet. (...) Tudd

  hogy egész életemben várni foglak,

, még akkor is, ha öreg leszek,

és semmire sem fogok emlékezni.



Akikszeretik egymást,


  keresik egymást.

Ha a szél kétfelé fújja őket,

   térden is visszamásznak egymáshoz.

Ha tengert vetnek közéjük,

a lelküket küldik által a tengeren:

  levélben találkoznak.


Ha nevetek, csak te hallod meg,

Ha sírok, csak te törlöd le az arcomról

az összes könnycseppem

Én azért is születtem

, hogy te legyél mellettem,
Ha nem vagy itt velem, .

  becsukom a szemem, és elképzelem.


Annyira várlak, és ahogy közeledik a pillanat, egyre jobban akarlak látni. (...) Kevésbé érzem magam egyedül itt, a világ sokkal szebb így, még a rácsok mögül is. És még szebb lesz, ha megjössz. Ezért ezen a hajnalon egészen megnyitom a szívem, és átadom neked, szerelmem.


Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami.



Szeretsz, szenvedsz,




 élsz: íme a szerelem szentháromsága


A szerelem nem kéri számon tőled,

 hány csókot adtál vagy nem adtál másoknak.

A szerelem nem kutatja múltadat

és nem fürkészi jelenedet.

Minden reménye a jövő,

sajátos önzése is a jövőé



  A reménytelen remény és a vigasztalanrt van.


vigasztalódás a balzsama,

amely ugyanolyan édes,

    akárcsak a szenvedés, akárcsak a szerelem.


Nézem őt, és úgy érzem,

 bárminél jobban szeretem ezt az embert.

A fény harcosának szüksége van a szerelemre.

A szeretet és a gyöngédség

éppen olyan elemi szükségletei

, mint az evés, az ivás, és a Jó Harc.

Ha a harcost nem teszi boldoggá

a naplemente, tudja,

hogy valami baj van.

  Ha így érzi, leteszi fegyverét,

és elindul, hogy társat keressen magának,

    akivel együtt gyönyörködhet az alkonyatban.



Jövő héten ilyenkor úgy fog tűnni,


mintha egyetlen pillanatot sem töltöttünk

volna együtt. De most úgy terült el előttünk

a hétvége, akár a csillagokkal teli égbolt,

és nem akartam arra gondolni,

hogy mi lesz ezután.

   Az csak tönkretette volna.


 Csak az itt és most számított.







Ha szeretsz valakit,


nyitottá válsz a szenvedésre.

 Ez a szomorú igazság.

Talán összetörik a szívedet.

Talán te töröd össze a szívüket,

és sosem tudsz már úgy

  tekinteni magadra, mint azelőtt. Ez a kockázat.




 Mily vad a gyűlölet - s a szerelem!
Vad szerelem! Szerelmes gyűlölet!
Ó, semmiből fogantatot valóság!
Ó, terhes semmi! Ó, komor bohóság!
Ó, szépségek förtelmes káosza!
Ólmos pehely, fagyos láng, tiszta füst,
Virrasztó álom, sorvasztó öröm:
Ilyen szerelmem! - s épp ezt gyűlölöm!



kellett, hogy a szemével lássa, anélkül is

érzékelte minden mozdulatát. Érzékelte őt,

mint valami hatalmas, ellenállhatatlan erőt.

A szerelem és a szenvedély éppoly erős lehet,

Nem   mint a csillagok hatalma.


Van első, felejthetetlen szerelem!

Amit az ember nem tud kitörölni szívéből

, emlékezetéből, évek múlásával sem.

Évtizedek után is egy

szépfelejthetetlen, kellemes dolog.,


Egy felejthetetlen, gyötrelmes,

  megkínzó és mégis oly jó, oly kedves,

oly gyönyörű! Ám az Élet mindenhez

hozzápiszkál! Szép kapcsolatokat

zúz széjjel, párokat szakít szét,

    szíveket tesz tönkre